Magyar szerkezettár

8. <felszólításként:> végy v. vegyetek le, ill. tégy v. tegyetek le valamit! ▸ le a kalapot a kalappal! | (isz-szerűen) ▸ le valakivel, valamivel le az árulókkal!

II. ik

1. lent levő helyre, annak irányába. lekiált. | folyó folyása irányában. leevez. | déli irányba(n). | vmely alárendelt helyre, szervhez. | <jelentéstömörítő igékben.> lesegít.

2. úgy, hogy valami eltűnik róla, különválik tőle. lekopik.

3. alacsonyabb testhelyzetbe kerülve. leül. | (csaknem) a földig. lerombol. | (erkölcsi) értékben alacsonyabbra kerülve, ill. valakit, valamit értéktelenebbnek tekintve. lezüllik, lealáz.

4. valakit, valamit (lent levő helyhez) rögzítve. leláncol.

5. úgy, hogy valami rá v. föléje kerül valakinek, valaminek. lefed, lefröcsköl.

6. valamiről a fölösleges részt, dolgot eltávolítva. lecsiszol.

7. csökkenést v. kisebbedést eredményezve. lefogy, lehalkul.

8. nyugodt (lelki)állapotba jutva, ill. ezt előidézve. lehiggad.

9. <valami végbemenetelének kif-ére.> lebarnul.

10. <egyéb jelentésmódosító szerepben.> lekenyerez.

11. <megismételve a cselekvés, történés ismételt voltának kif-ére.> le-lepillant.

[?fgr ]

kap

ts (és tn) ige

1. valamit adnak neki, és így az az övé lesz, ill. részesül benne. ajándékot kap; előleget kap (valamire); ajándékba kapta; időt kap (valamire); ▸ szobrot kap ▸ hangot kap valami | ▸ valamennyit egy, két hónapot, évet kap

2. valami eljut hozzá, amit küldtek neki. levelet kap; ▸ kézhez kap valamit ▸ labdát kap | <közlést, utasítást> tudtára adnak. parancsot kap valamire; azt a feladatot kapta, hogy ... | valamit megtud, megtapasztal. valamiből ízelítőt kap.

3. valamilyen hatás éri. fényt kap. | (t. n. is ) biz <kif-ekben:> (büntetésül) megverik, megszidják stb. verést kap; majd kapsz ezért (a fenekedre)! | ▸ ütést, rúgást kap | < (gyak. terpeszkedő) kif-ekben:> kezelésére valamilyen eljárást alkalmaznak. permetezést kap ( helyesebben: permetezik).

4. <az erd. m-ban:> talál, észrevesz, meglel valakit, valamit. sehol nem kapta a kulcsot. | sikerül találnia valamit, amit vásárolna, ill. (pénzért) igénybe akar venni. már kapni epret; nem kaptam taxit.

5. vmely eljárás eredményeként valamihez jut. ha a 10-et osztjuk 3-mal, törtet kapunk.

6. <betegséget> szerez, az lesz úrrá rajta. náthát kaptam. | <érzelem, indulat> erőt vesz rajta. dührohamot kap; ▸ kedvet kap valamire

7. hirtelen megfog, megmarkol, átkarol valakit, valamit. derékon kap valakit. | ▸ szájába, foga közé kap valamit | ▸ puskavégre kap valakit, valamit

8. hirtelen fölemel. vállára kapta a zsákot. | ▸ magára kap valamit | ▸ kapja magát | vmerre hirtelen elfordít. balra kapta a fejét.

9. véletlenül, váratlanul vhol ott talál, ott ér valakit, valamit. a mezőn kapott bennünket az eső. | ▸ valamin kap valakit ▸ azon kapja magát, hogy

10. tn hirtelen vhova nyúl. a szívéhez kapott. | tn ▸ valamibe kap | tn ▸ valakinek a szavába kap | tn ▸ észbe kap

11. tn ▸ valamibe kap hol ebbe, hol abba kap.

12. tn nép utazás végett hirtelen fellép, felugrik valamire. lóra kap.

13. tn <kif-ekben.> ▸ valamire kap a) irod lábra áll; b) meggyógyul; c) ismét kedvező helyzetbe jut; d) gyak. pejor elterjed, elharapódzik; ▸ kaszára, kapára kap ▸ kapva kap két kézzel kap valamin

14. tn nép vhova odaszokik. a vetésre kaptak a tyúkok. | rákap valakire. nagyon az apjukra kaptak a gyerekek.

[?hangut ]

[Prs.NDef.3Sg]

____________________

körméről

→ köröm ⊕ birtokos személyjel ⊕ -ról/-ről

köröm

1. szaruból való lapos képződmény az ujjak utolsó íze fölött. ápolt köröm. | ennek az ujj hegyén túlnyúló széle. körmöt vág. | <kif-ekben: a munka végzésének jelképeként.> ▸ körmére néz valakinek | <a hatalom, a birtoklás jelképeként.> körme(i) közé kaparint; körme(i) között tart valakit.

2. karom v. pata. a macska, a ló körme. | sertés lábának körmös vége mint étel. bableves körömmel.

3. növ némely sziromlevél alsó, keskeny része.

4. műsz gépeken: élben végződő forgó v. lengő rész. ▸ körmére ég a dolog, a munka ▸ lekap valakit a tíz húsz körméről

[?]

birtokos személyjel cxn a birtokos személyét és számát jelző jel;

-ról/-ről

hat-rag

1. testéről; külsejéről, felületéről, területéről v. a tetejéről le v. el. [jön] a piacról; [leesik] a fáról.

2. némely hely(iség)ből, vmely intézményből ki, el, ill. onnan, tőle eredően. [jön] a konyháról, a rendőrségről. | <helynévhez.> pécsről. | valami színhelyéről. az előadásról [jön].

3. a jelzett távolságban levő hely(zet)ből. tíz méterről [lő].

4. vmely időpontról, időszakról eredően. tegnapról [való].

5. valakitől, valamitől eredően. apjáról [maradt]. | valamiről mint kiindulási pontról. 10 fokról [20 fokra emelkedik].

6. valaminek az alapján. mozgásáról [felismeri]; jó boráról [híres].

7. <vonzatként.> [beszél, érdeklődik, vélekedik] az emberekről.

____________________

valakit

→ valaki ⊕ -t

valaki

I. htl névm

1. meg nem határozott v. ismeretlen személy. valaki járt itt; valaki más. | ▸ van valakije

2. <ált. alanyként:> az ember. azt hihetné valaki, hogy ...

3. ritk bárki. ha valakinek is szólsz, baj lesz.

II. von névm elav aki (csak).

III. fn

1. kissé biz ember, személy. a barátja pénzes valaki!

2. jelentős személy. a gyárban ő már valaki!

-t¹

rag

I. tárgyrag

1. <annak jelölésére, hogy kire, mire irányul a cselekvés.> [hívja] a fiát; [vágja] a fát.

2. <annak jelölésére, aminek a felhasználásával a cselekvés végbemegy.> a krémet [felkeni].

3. <annak jelölésére, aki v. ami a cselekvés eredményeként létrejön.> fiút [szült]; levest [főz]. | <annak jelölésére, ami a cselekvés által arra az időre létrejön.> táncot [lejt]. | <a cselekvést ismétlő fn ragjaként.> [békés] életet [él].

4. vmely helyen. [járja] a falut.

5. valamennyi ideig. öt évet [ült].

6. ritk <kif-ekben:> valamiként. őrt [áll].

7. <vonzatszerűen, nu-val.> korát [tekintve].

II. hat értelmű tárgy ragja

1. vhány ízben. ötöt [dob]; sokat [utazik].

2. valamilyen mértékben, ill. módon. egy kicsit [fél]; jót [aludt].

3. biz: ▸ mit? mit [tűröd]?

-t²

a befejezett mn-i ign képzője -tt

1. (tn igéhez) <azon tulajdonság kif-ére, hogy valaki, valami elvégzett vmely cselekvést, történt vele valami.> [messziről] jött [vándor]; ledőlt [fal]. | (mn-ként) fejlett [ember]; főtt [étel].

2. (ts igéhez) <azon tulajdonság kif-ére, hogy valakivel, valamivel csináltak valamit.> kitüntetett [diák]; kilőtt [nyíl]. | (mn-ként) lőtt [vad], zárt [ajtó].